A karácsonyfa eredete.
Mondják a németektől vettük át. Nem árt tudni a következőket:
Georg Buschan: „Die Sitten der Vö Iker” című műve IV. kötete 22. oldalán írja hogy a karácsonyfa szokása Németországban csak igen későn jött szokásba s hogy még 1684-ben is egy lelkész erről, mint szerinte pogány szokásról, igen elítélőleg ír. Írja Buschan, hogy 1805-ben is még Schleiermacher habár a német karácsonyi szokásokat részletesen leírja, de semmit sem tud karácsonyfáról, ilyenről egy szóval sem emlékezik meg, holott e szokást ma germán eredetűnek tartják és állítják! A valóság ellenben szerintem az, hogy ez avar szokás volt, amely a nyelvileg el germánosított avar maradványok között, a keresztény papság üldözése ellenére is valahol eldugott helyen és titokban tovább élt és, nagy szépsége miatt, csak azután terjedett el amikor pogány avar eredete feledésbe ment és benne a
Tűz- és Napisten helyébe Jézus tétetett.
Minden karácsonyfa lényege: fenyőfa, ezen sok égő gyertya, ezenkívül rajta édességek, dió, mogyoró, legtetején pedig többnyire csillag. Nos, mi már tudjuk, hogy az avaroknál nagy növény- és tűzkultusz volt. A sok égő gyertya a tűztisztelettel is összefügg, a fenyő pedig igen jó tüzelőfa lévén, a tűztiszteletben már ezért is szerepelhetett, különösen a gyantásféle, amely a legjobban ég. A fenyő szerb-horvát neve ma is bor, ami a fenyő avar neve lehetett. Említettem, hogy az avaroknál, akik síkság lakók voltak, a tisza-fa fenyőnek volt szerepe. De e bor szó egyezik a boróka-fenyő nevével is, amelynek termése csupa gömbölyű bogyó, bogyóka, azaz avar szóval: boró, boróka Említve volt a tiszafa vagy tisza-fenyő, más nevén, ternyőfa (mindkét név őstöröknek tekinthető, mivel itt az sz hang is elváltozott r lehet), amelyet tartó középoszlopul alkalmaztak. Ennek termése is gömbölyű bogyó-, azaz tehát boró-alakú Föntebb is említettem már, hogy a fenyőgalyat nálunk különösen karácsonykor füstölő illatszerül használták, habár leginkább a borókát kedvelték, mivel ennek van, tűzön pörkölve a legkellemesebb illatú füstje. Egyébként azonban használták máskor is, nem csak karácsonykor, avar őstörzseinknél pedig bizonyára a tűztisztelet minden szertartásánál és ez képezte utóbb a keresztény templomi tömjénfüstölés eredetét, a középkori avaroktól átvéve.
Tehát úgy gondolom, a karácsonyfa tisztelete, jelképként, a pogány avar Kárpátmedencei őseinktől átvett szokás.
